Az evészavarra, a túlevésre, a falásrohamra, a kontroll alatt tartott étkezésekre, az ételfüggőségre – sajnálom – , de nem lesz megoldás egyetlen diéta sem. Igen tudom, hogy kecsegtetően hangzik a diéták kínálta feloldozás. Már maga a tudat adhat megkönnyebbülést. „Csak” betartod és már rendben leszel. (Milyen jól lenne, ha így lenne nem igaz?)
A diéták, házhoz hozott dobozos kiporciózott adagok ideig-óráig kínálhatnak megoldást. Időszakos fogyást is természetesen. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem működnek. Egyszerűen csak azt állítom a tapasztalatim alapján, hogy önmagában a diétázás nem fogja elhozni a gyógyulást. Némi fellélegzést adhat. Esetleg beindíthatja a fogyást, amit vagy meg tudsz tartani vagy nem.
Azonban nem fog megszabadítani az örökös kaján kattogáson. Nem fog kihúzni a kalóriaszámlálgatás (sokszor önkéntelenül) történő útvesztőjéből. Mert elég csak ránézned egy almára és már tudod a kalória értékét. Pont, ahogy azzal is tisztában vagy, hogy a főtt tojás jóval kevesebb kalóriát számlál, mint az olajban sütött verziója. Ne legyenek illúzióid, mert a kalóriák bűvköre a fogyasztói társadalom érdeke. Éppen ezért mindenhol jelen van. Egy olyan társadalmi berendezkedésben élünk, ahogy a „fogyassz és fogyassz” alapelv érvényesül. A cérna vékony, de mindent megevő test – főleg, ha női – egyértelműen kitűntetett.
Csak, hogy az egészséges étkezés azzal kezdődik, hogy képes vagy leválasztani magadat az elvárásokról, az éppen aktuális terhekről. Hiszen mindenkinek van egy alapanyagcseréje, egy teste, ami képes optimálisan működni, ha jól és szeretettel van körülvéve. Azonban nem vagyunk egyformák. Van, akinek magasabb test zsírszázalék optimálisabb és van, akinek kevesebb. Merthogy egyének léteznek ezen a bolygón. Nem pedig biorobotok. Ez egy fontos különbség.
Az evészavarból való kilábalás nem indulhat egy újabb diétával. Egy újabb le akarok fogyni, hogy beleférjek a húsz évvel ezelőtti farmerembe felkiáltással. A gyógyulási folyamat elengedhetetlen lépése, hogy meg tudj barátkozni az éppen aktuális állapotoddal. Lásd meg benne a szépet, mert van. Ugyanis, ha zavar van a gépezetedben, akkor minél jobban feszülsz – szó szerint annál éhesebb leszel.
Éppen ezért azt mondom, hogy kezdj el megbarátkozni a testeddel. Ápold és kényeztesd bőséggel. Törődj vele, de ne akard megregulázni. Bújtasd olyan ruhadarabokba, amelyekben valóban jól érzi magát. Nem fogja beindítani a fogyást a feszes aláöltözet. Az elég beérő nadrág. Csupán csak frusztráltabb és dühösebb leszel tőle.
A test megérdemli, hogy jól érezhesse magát. Mert nem ellened, hanem érted dolgozik.
Majd mindezek után következhet az a lépés, amelyben felméred – jó esetben szakember segítségével – az optimális szükségleteidet. Azt, hogy valójában hogyan tudnál tényleg JÓL enni. Milyen mikro avagy makró tápanyag szükségeltetnek a jóllétedhez. Mert nem egyáltalán nem mindegy, hogy mit milyen arányban eszel. DE ez még sem jelenti azt, hogy állandó poroszos uralom alatt kellene tartanod az érkezésedet.
És ezt követheti az a sarkalatos és sok-sok gyakorlást – türelmet – igénylő módszertan, amelynek a lényeg, hogy megtanuld megérezni azt a pontot, ahol éppen elegendőt ettél. Vagyis a biológia nem pedig az érzelmi szükségleteidet elégíted ki az evéssel. Ehhez az kell, hogy megtanulj figyelni magadra. A te saját és nagyon is valós igényedre.
