Avagy, ha nem tudsz igazán, önfeledten élni, akkor miért élsz?! Mert muszáj. De miért az? Élni voltaképpen csodálatos – a maga nehéz mivoltával együtt.
Csakhogy az evészavar és a vele szorosan összekapcsolódó szorongás, hangulatingadozás, önbántalmazás – a szó legszorosabb értelmében kinyírja az életörömöt.
És ez nem túlzás. Nemrégiben egy kliensemmel beszélgettem a látszólag „tökéletes” életéről, ahol minden adott lenne, hogy boldog legyen. De nem az. Pedig van egy csodálatos férje, egészséges gyermeke, közelben élő szülők. Barátok, biztos anyagiak.
A legszebb az egészben, hogy ilyenkor még az a nyomás is a vállra tevődik, hogy „jó dolgában nem tudja, hogy mi baja legyen”. Vagy valami nagyon hasonló és igen toxikus szólás féleség. Merthogy az ítélkezés a legkönnyebb. Az érzéseket szétszálazni korántsem ilyen pofon egyszerű. Holott „jól csak a szívével lát az ember”, hogy klasszikust idézzek.
Nos a kliens nem tudott örömöt érezni, mert minden gondolatát átszőtte az evés körüli hajsza. Az, hogy nem elég vékony, nem elég szálkás és hogy ha még két kiló felkúszik rá, akkor végképp kövér lesz. A fogyás érdekében mindent megtett. Koránkelt, hogy legyen ideje futni. Dobozolta az ételét. Nem ivott alkoholt, mert sok a rejtett kalória benne. Rendszeresen szaunázott, hogy kiizzadja a méreganyagokat. És ugyan szégyenkezve, de bevallotta, hogy időnként fogyasztószerhez nyúl. Elvileg csupa egészséges alapanyagot tartalmaz az ismeretlen bogyó, de nem tudja, hogy pontosan mit és milyen arányban. A beszerzésének körülményeit most fedje jótékony homály.
A piruló valóban hatásosnak bizonyult az éhségérzet csökkentésének érdekében. Sőt még erőt, energiát és lendületet is adott az előtte álló napokhoz. Egyetlen „aprócska” porszem hibázott csupán – mégpedig, hogy szapora szívverést és időnként pánikrohamot okozott neki. Egy jó ideig nem kötötte össze a a bogyóval.
Lehet ezt úgy nézni, hogy idővel a szer benyújtotta a számlát. Merthogy minden „drognak” – legyen az teljesen természetes alapanyagokból összeállított kivonat – idővel fizetni kell. Ez sajnálatos, de igaz. Ahogy az is, hogy felnőtt ember lévén azt teszel a testeddel, amit akarsz. És mersz. Csakhogy sajnos az evészavar függőségében a legtöbb egyén bármit megadna azért a KEGYELMI állapotért, amikor az evés körüli vesződés nincs jelen.
Tudom, mert ismerem. Ahogy azt is, hogy a legjobb „ellenszer” az életöröm TÁPLÁLÁSA. Nem étellel, de nem is annak tiltásával. Egyszerűen azzal, hogy elkezded felfedezni, hogy melyek azok a dolgok, helyek, illatok, körülötted lévő emberek, amelyek, akik jók neked. Megtanulni és feltérképezni, hogy mi AD neked örömérzetet.
Hol érzed jól magad? Mikor vagy elégedett? Van a napjaidban örömteli – minőségi idő. Valójában minden eszközöd megvan hozzá, hogy elindulj ezen az úton. Mindennel, ami a te saját kontrollodon belül van. Nem kell megvárni, hogy társaságod legyen egy koncerthez. Nem szükséges mással összeegyeztetve sétálnod. Bőven elég, ha az alapvető biztonsági intézkedéseket betartod. Megfigyelni és megtapasztalni önmagad – egyrészt nagyon mély és intim kapcsolódás a lelkeddel. Másrészt szépen lassan ki tud rajzolódni, hogy mit szeretsz valójában.
Nem szabad azért edzeni, hogy zsírt égess. Azért fontos mozogni, megdolgoztatni az izmaidat, hogy a testi-lelki-mentális egészségedet támogasd. És nem azért, hogy ledolgozd a tegnap esti pizzát.
Az öröm mindig és mindenkor abból fakad, hogy azt teszed, amire valóban vágysz. Tiszta szívvel vágyod. Nem pedig magadra kényszeríted, mert az elvileg „egészséges”.
