A coaching nem arról szól, hogy valaki „megoldja” helyetted az életed. Hanem arról, hogy valaki veled együtt néz szembe azzal, ami most fáj. Azzal a ponttal, ahol már hónapok óta toporogsz. Ahol csak túlélsz, de nem élsz. Ahol eltemetted az álmaidat egy „majd egyszer” alá.
És nem, most nem az anyukádra van szükséged. Nem a legjobb barátodra. Nem a szomszéd véleményére, és nem a harmadik Tinder-randidra. Sokkal inkább valakire, aki nem ítélkezik. Nem oszt kéretlen tanácsokat. Nem akarja elterelni a figyelmed. Csak ott van – és segít kibogozni azt a gubancot, amiben most elvesztél.
Igen, a barátaid szeretnek. A családod próbál melletted állni. De ők benne vannak az életed sűrűjében. A coach viszont kívülről lát. Érzelmileg nincs bevonódva az életedbe – és épp ez benne a különleges.
Egy jó coach nem játszik gurut. Nem akar megmondóember lenni. De tud úgy kérdezni, hogy az visszavezessen önmagadhoz. A belső hanghoz, amit talán már rég elhallgattattál, mert a külvilág túl zajos volt.
A változás nem mindig egy drámai robbanás. Néha csak egy halk „aha” pillanat. Egy felismerés. Egy mély sóhaj, amiben benne van: „Ja, nem vagyok reménytelen eset. Csak elfáradtam.”
Szóval ha úgy érzed, hogy nem tudsz jelen lenni… ha minden nap csak túlélés, nem valódi megélés… ha mások döntései szerint alakítod az életed a saját belső megérzéseid helyett – és szeretnél változtatni, akkor kérhetsz segítséget. Nem kell egyedül végigmenned az úton.
A coaching neked való, ha:
- …nyomasztó gondolatokkal ébredsz reggelente.
- …készen állsz kilépni mások elvárásainak árnyékából.
- …szeretnél rátalálni arra, aki valóban vagy.
- …egyszerűen csak békére vágysz. Nem tökéletességre – csak egyensúlyra.
A coaching nem varázslat. De csodákat hívhat elő belőled.
Ha úgy érzed, eljött az idő, én itt vagyok. Nem megmenteni. Csak emlékeztetni arra, hogy az erő, amire vágysz – benned van.
Készen állsz előre mozdítani az életed? Tedd meg az első lépést. Írj. Beszélgessünk.
