És ezt fontos, hogy jól értsd. Mert könnyen előállhat az a képlet, hogy sportolni nem szeretsz. Egyszerűen, mert gyerekkorodban megutáltatta veled az tesi tanárod, az apád, az anyád vagy éppen a szomszéd. A felnőttkori fizikai egészséged szempontjából „szinte” mindegy, hogy mi történt veled.
Természetesen a lelki aspektussal jó és hasznos dolgozni.
Azonban a mozgás, mint olyan – az emberi szervezet elemi része. Nem áll meg, hogy nem szeretsz mozogni. Az sokkal inkább VALÓSZÍNŰ, hogy elszoktál a mozgás örömének megélésétől. Merthogy a felgyorsult világ, a poroszos iskola rendszer, amelyben KÖTELEZŐ óraszámban és tanterv szerint zajlik az oktatás – nem vagy alig kap teret a mozgás megélése.
Hiszen Domokos Mihály: A testnevelés és sport tanításának elmélete és módszertana könyvében még arról ír, hogy maga a testnevelés az oktatási rendszerben egy olyan eszköz melynek segítségével a személyiség fejlődéséhez szükséges mozgásismereteket, jártasságot és készségeket sajátítanak el a tanulók.
Vagyis ez azt jelenti, hogy a MOZGÁS elengedhetetlenül szükséges a személyiség optimális fejlődéséhez. Azt már nem teszi hozzá, hogy nem csak gyerekkorban. A személyiségünk fejlődése nem ér véget a diploma megszerzésével. Nem ér véget azzal, hogy ha családot alapítottál. Ezt érzed és tudod magad is.
Mégis a mozgás az hamar zabigyerekké tud válni a felnőtt létezés mindennapjaiban. Egy szükséges rossz, amihez se kedved, se időd. És szerintem ez nagyon sokszor abból a mételyből fakad, hogy ömlik a közösségi médiából, a magazinok címlapjából, de akár a házastársad szájából is, hogy már pedig sportolni KELL.
Francokat kell. Nem kell, hogy a teljes állású munkád mellett, amiről mindenki tudja, hogy manapság SOHA nem nyolc (!) óra, hanem jóval túlszalad ezen. A gyereknevelés, a szüleidről való óvatos gondoskodás – hiszen idősödnek, de ezt nem lehet a szemükbe mondani, mert könnyen félreértik – a kajával, bevásárlással, logisztikával kapcsolatos zsonglőrködés mellett még sportolj is.
Teljesen egyértelmű, hogy taszítani fog, mert a sport összekapcsolódott az agyadban a szenvedéssel. Ki akarna szenvedni még pluszban, amikor van elég baja, nem igaz?
Lehet, hogy nem. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy magas lóról beszélek. Rendben van. El tudom fogadni, hogy nem ért velem mindenki egyet. Nem arról van szó, hogy a maratoni felkészüléseim során nem követtem volna edzéstervet. Nem arról beszélek, hogy nem lehetnek sporttal kapcsolatos céljaid. Mert azok igenis tudnak segíteni. Tavaly télen például kifejezetten azért kezdtem el felkészülni egy maratonra, hogy oldjam a stresszt. A flow-élményemről az Igazinő magazinban írtam részletesebben.
Igen, a mozgás segít levezetni a stresszt. Nem a sport, hanem a MOZGÁS.
És tudod mi minden számít mozgásnak?! 😉
Mozgás a séta, a szabadtánc, a könnyed jóga, az úszás, a biciklizés, a labdázás a gyermekeddel, a takarítás közbeni önfeledt popórázás.
Csacsiság nem mozogni a mozgás puszta öröméért. Azért, hogy mosolyra húzódjon a szád. Azért, hogy érezd kellemes bizsergés járja át a tested. Azért, hogy hálás tudj lenni a testednek, mert pillanatok leforgása alatt endorfin lökettel áraszthatja el a tested.
Csak egyre kérlek: ne dőlj be a fitnesz ipar arcátlan hazugságainak. Nem kell, hogy órákat izzadj, hogy egészséges legyen a tested. Nem kell, hogy ilyen vagy olyan sportot űz, hogy jól legyél. Nem kell gymbe járnod – lehet persze, én is imádom – hogy összeghangba kerüljön a tested, lelked és a szellemed.
Hadd zárjam a gondolataimat Micah True örökzöld mondatával: „Ember a futás lényege a szabadság.” Avagy a mozgás lényege az örömérzet!
