Tudom, hogy az önsegítő könyvek fénykorát éljük. És természetesen nem mehetünk el az AI áldásos vagy éppen áldatlan hatásai mellett sem.
Kérlek ne érts félre. Mind a kettő tud jó lenni. A könyvek és a mesterséges intelligencia is hasznos lehet a maguk módján. Ugyanakkor egyik sem képes azt pótolni, amit egy segítő szakember tud: méghozzá azt, hogy a teljes figyelmével és szakértelmével csak és kizárólag rád figyel.
Ez pedig nagyon fontos. Valami olyan esszenciális, amire minden egyes pici sejtrészecske vágyik. Merthogy nagyon sok esetben éppen az értő figyelem hiányzik. Az, hogy valaki ne csak hallgasson, hanem érdembe reagáljon rád. Ha úgy tetszik megtartson a nehéz érzéseidben.
A kliensemnek sorra szoktam ajánlani a Szerethető című filmet. Nem feltétlen a történet szál összetettsége miatt, hanem azért, mert nagyon szép ívben mutatja be, hogy adott esetben egy segítő szakember azzal tud a legtöbbet segíteni, hogy JELEN van. Maga a puszta jelenléte „gyógyít”. Az, hogy nem kér számon. És egy percig sem érezteti a kliensével, hogy nem lenne helye a megélt érzéseinek.
Ezzel szemben a könyvek vagy az AI nem tudnak téged megérezni. Mégis csodás kiegészítő elemei lehetnek az önismereti folyamatodnak. Pláne, hogy az AI-tól teljes szégyenérzet nélkül mersz kérdezni. Ez hasznos. Éppen ezeket a kérdéseket érdemes bevinni a segítővel folytatott beszélgetésekbe is. Ezek a jellegű önfeltáró beszélgetések, akkor tudnak a legjobban segíteni, ha tényleg azt mondod, amit senki másnak (max az AI-nak) sem mernél.
Ezzel pedig rá is lehet fordulni arra a részre, hogy ha egy segítő szakember nem ért téged, akkor nem a te embered. Ez ennyire egyszerű.
Pont, ahogy az is, hogy segítséget kérni a mentális egészségmegőrzése érdekében nemhogy nem szégyen, de egyenesen dicséretes. Igaz, hogy a legtöbben, akkor fordulnak segítőhöz, amikor erőteljesen ég a ház. Sokkal jobb a gyors tűzoltás, mint a hamuban fetrengés. Ez nem kérdés. Azonban nem feltétlenül kell megvárni, hogy égjen vagy éppen leégjen az a ház. A mentális egészség megőrzőse valódi kihívás a felgyorsult huszonegyedik században.
Szóval segítséget kérni nem ciki. Egyszerűen egy olyan módszere önmagad megismerésére, amit nem tudnak megadni a könyvek, a barátok, de még a család sem. Ha pedig elakadásod van, mert azt érzed, hogy nem úgy halad az életed, ahogy szeretnéd – évekig tapicskoltam ebben, akkor egy olyan kiút lehet, ami valóban vezet valahova. Ellenben a kivárással, a halogatással, az oda és vissza körök futásával – csak önmagadnak ártasz.
Miközben az életed kereke az kegyetlenül vagy éppen áldottan, de forog tovább. Az élet nem fog rád várni. Éppen ezért fontos, hogy te se várj – még tudat alatt sem egy megmentőt, aki majd jön és szépen helyre teszi az életed. Nem könnyű, de hatalmas áttörés, amikor megérted, hogy egy életed van és azért te vagy a felelős.
Bizonyára nyilvánvalóvá vált a sorok elolvasását követően, hogy hatalmas híve vagyok az egyéni beszélgetésekkel tarkított önmunkának. Egyszerűen, mert egy olyan többszörös sokszorosra emeli az egész ívét, amivel nagyon nagy kár nem élni.
