A falásroham nem válogat – bárhol és bármikor le tud rád csapni. Pokoli kín. Ha beindul a gépezet, akkor nincs menekvés. Első ízben nem tudtam, hogy mi történik velem. Csak sodródtam a fájdalom-evéssel. Egy idő után már csak így neveztem magamban.
Szóval az első. Nem könnyű róla írni még most sem. Pedig már majd húsz éve, hogy megesett. Tél volt. Karácsony előtt jártunk kicsivel. Festői volt a táj. Elém tárult a hóba és jégbe burkolózott Balaton. Idilli emberkék, cuki gyerekek és rengeteg sütemény. És csak ettem és ettem és ettem. Mindent. Válogatás nélkül. Kínzó gondolatok tengerében.
Borzalmas volt. Nem értettem, hogy mi történik velem. Csak azt tudtam, hogy kegyetlen szenvedés telepedett rám. Fájt a létezés. És akkor még nem is tudtam, hogy ez még csak a kezdet…bőven messze még a vége.
A falásroham, a kényszeres evés, túlevés nem választás kérdése. Ez nem egy olyan dolog, ami az akarattal állna összefüggésben. Éppen ezért fontos, hogy tudatosítsd: nem vagy akaratgyenge. Fontos megérteni, hogy a túlevés a lélek kiáltása. Tulajdonképpen egy intenzív jelzés a tested mélyéről, hogy valami nagyon nincs rendben. A múlt sebei utat törnek maguknak.
A túlevéssel küzdők nagy része érzelmi és/vagy fizikai bántalmazást élt át gyermekkorában. Feltételezhető, hogy a szülője érzelmileg elérhetetlen volt, esetleg depressziós. Csak, hogy egy kisgyermek ezeket nem tudja (nem is feladata) dekódolni. Egy pici gyerek azt szokja meg, ami van. Alkalmazkodik, ahhoz amin úgy sem tud változtatni. Ez pedig szépen, mint egy hógolyó gurul tovább és szedi magára az egy szaporodó sebeket.
A lelked begyógyítása nem egy gyors folyamat. Nem fogsz egyik napról a másikra kicserélődni. Még, ha ez nem is hangzik annyira kecsegtetően a mai instant világban. Azonban, ha elkezdesz dolgozni a belső világodon, leásni a mélyre, kitisztítani a sebet, akkor szépen lassan, de egyre könnyebb és könnyebb tud lenni maga a létezés. Merthogy ki lehet jönni az evészavarok útvesztőjéből. Igenis lehet olyan életed, ami nem az étel körül forog. Amit nem az határoz meg, hogy mikor és mit ettél.
És ehhez elengedhetetlen, hogy el tud fogadni: nem a TE HIBÁD.
Teljesen mindegy, hogy miben nőttél fél. Nem számít, hogy hányszor mondták el neked, hogy nem vagy jó semmire, ha…nincs ilyen. Értékes vagy pusztán az önön létezésed miatt. Nem kell valamilyennek lenned, hogy szerethető legyél.
A falásroham nem hiba. Nem kell megszerelni téged. Csupán csak megtanulni szeretni magad. Azt a csodálatos kisgyermeket, aki benned él. Az evéskényszer egy jelzés, hogy valami valamikor nagyon-nagyon félrement, és akkor abban a helyzetben még nem tudtál érdemi segítséget kérni. Ez a múlt. Tegyél pontot a végére, mert már nem vagy az a kisgyermek. Már rendelkezhetsz a saját sorsod felett.
Már nem kell, hogy belemenekülj az evésbe. Most már választhatod azt az utat, hogy elindulsz a lelked mélyére és engeded beforrni azokat a sebeket.
Falásroham tudományos megközelítése ezen a linken olvasható.
Ez pedig egy aprócska hanganyag, amit ingyenesen letölthetsz, hogy kéznél legyen, ha úgy érzed, hogy magával ragadhat a fájdalom-evés.
