Igen ez egy elég ellentmondásos kezdés, de rögtön elmagyarázom a lényeget. Induljuk ki onnan, hogy a csecsemő még zsigerileg jelzi, hogy mi a jó neki. Sír, ha valamire szüksége van. És megnyugszik, ha kielégítik a vágyát.
Csak, hogy a szülészeti erőszak létezik. És ehhez nem kell semmi extrémre gondolni. Bőven elég az, ha mama és a baba elválasztva próbálnak magukra találni az életüket meghatározó történés – szülés – következtében. Merthogy a protokoll szerint…mind ismerjük.
Vagyis ez például a magam esetében azt takarta, hogy két hónapra inkubátorba dugtak. Ez pedig azzal járt, hogy az anyukám naponta háromszor vehetett a kezébe és kínálhatott meg a mellével. Csak, hogy egy kisbaba nem így működik. Nem akkor fog szopni, amikor csörög a vekker, hanem amikor a belső igénye megszületik. Mert egy baba még tudja, hogy mi kell neki. Feltéve, ha hagyják neki.
Azonban ez igen kevésszer (remélem egyre többször) valósult meg 20-30-40 évvel ezelőtt. Nincs hibás. Úgy alakult, ahogy alakult. A múltat nem lehet megváltoztatni. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy az INTUITÍV étkezés éppen ezért nagyon ingatag lábakon áll. És ez csak egy szempont. A másik – milliót lehetne sorolni – hogy a fogyasztói társadalom nem azt akarja, hogy a tested optimális működésének megfelelően táplálkozz.
Ne felejtsd el, hogy napjainkban: a fogyassz és fogyassz elve érvényesül.
Vagyis enni kell, mert szüksége van rá a testednek.
Enni kell, mert szociálisan fontos. Enni kell, mert a gyereket meghívták egy zsúrra. Enni kell, mert mit szól a mama meg a papa meg a szomszéd. De közben meg FOGYNI kell, mert a karcsúság elvárás. Legalábbis a magazinok mindenképpen ezt sugallják.
Szálazzuk szét a dolgokat.
EVÉS = TÁPLÁLÁS
Az étkezés fontos, hogy fizikai táplálást jelentsen elsősorban. Ez nagyon röviden és leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az evésnek az elsődleges funkciója, hogy a fizikai éhséget csillapítsa. Nagyon hangsúlyos, hogy csillapítsa, de nem kielégítse. Nem kell, hogy teltségérzettel járjon. Járhat időnként – ünnepek alkalmával – de nem minden étkezésnél.
EVÉS = ÖRÖMFORRÁS
Bizony. Enni jó. Tényleg. CSak, hogy óvatosan kell kezelni, mert nem szabad, hogy ez határozza meg a napjaidat. Nem lehet, hogy az evés, mint elsődleges örömforrás legyen jelen. Azonban fontos és elengedhetetlen, hogy az evésre legyen idő és tér hagyva. Értem ez alatt, hogy az étkezés az étkezésről szóljon.
„Evés közben CSAK az evéssel foglalkozz.”
Tudom, hogy nem hangzik egyszerűen pedig a legcélravezetőbb fogyókúrás „trükk”. Halk zene és természetesen a beszélgetés mehet.
EVÉS = TÁRSASÁG
Az étkezés egyben szociális tevékenyég is. Ne feledd el, hogy a franciák például előszeretettel élnek is ezzel, ami azt jelenti, hogy ha csak tehetik társaságban esznek. Beszélgetnek, nevetnek, elmélkednek és mindenek előtt élvezik az ízeket. És sokkal kevesebben küzdenek evészavarral, súlyproblémákkal, mint más európai népek.
EVÉS – EGÉSZSÉG
Az egészséges étkezés nem merülhet ki a jó minőségű alapanyagok fogyasztásában. Nem elég, hogy organikus dolgokat vásárolsz. Nem lesz attól egészséges, hogy a legjobb vitaminokat fogyasztod. Az egészséges étkezés ott kezdődik, hogy elfogadod – nem ehetsz meg akármit. Nem ehetsz össze-vissza büntetlenül. Egyszerűen, mert az emberi szervezet nem arra van kitalálva, hogy feldolgozott ételek tömkelegét nyomtalanul és lehetőleg jól hasznosítva dolgozzon érted.
A testnek fehérjére, zsírra és szénhidrátra van szüksége. Nem csak fehérjére vagy csak zsírra, avagy a kettő kombinációjára. Nem. A test egy csodálatosan megalkotott precíziós műszer, amit érdemes kíváncsian, de a tudományos alapokat nem elhagyva tanulmányozni.
Ha úgy érzed, hogy szeretnél többet megérteni magadról, akkor tarts velem a Facebook csoportomban, ahol álarcok és filter nélkül beszélek az étkezés testi lelki folyamatairól.
