Nem lehet fejből elengedni a szívfájdalmakat, de egy mezei szorongást sem. Nem lehet úgy elengedni valamit vagy valakit, hogy eldöntöd ma 12:00kor elengedem. Az elengedés, a lelki terhek lerakása egy folyamat, és ahhoz hogy ez a folyamat aktivizálódjon – lépéseket kell tenned.
Mert, ha szimplán csak azon vagy, hogy elenged a meg nem értettség, az elhagyás, az átverés szívszorító érzetét, akkor csak egyre rosszabb lesz. Egyre inkább bespirálozza a fájdalom az életed.
Az ördögi-kör pedig csak tágul a végtelenbe.
Az egyetlen, amit tehetsz, hogy elfogadod: ez neked fáj. Lehet, hogy a társadalom vagy az a közeg, amiben élsz azt mondja, hogy nem kellene, hogy még fájjon. Vagy, hogy már rég túl lehetnél rajta. De nem vagy, mert még nem megy. Nem vagy robot. Nincs veled baj. Rohadt nehéz igazán beleengedni magad a valódi mély fájdalom megélésébe. Mert azzal felfogod, hogy veszteség ért. Lehet, hogy azt érzed éveket pocsékoltál el valakire. Vagy éppen benne ragadtál egy olyan munkakörben, ami nem okoz kihívást. Nem motivál, hogy jobb legyél. Mégis éveken át csináltad, mert biztonságot adott. Sok minden lehet ilyen. Az emberi élet része a szenvedés, a veszteségek megélése.
Nem lehet megúszni, de lehetnek megküzdési mechanizmusaid, amiket segítenek eljutni a megkönnyebbülés felszabadító légvételébe. Mint, amikor az ember felér a vízfelszíne fölé egy mélytengeri szabadlevegős merülés után. Eufórikus élmény, hogy újra kapsz egy kicsit levegőt. Már tudod, hogy túléled, de még tisztában vagy vele, hogy a hullámok idővel még párszor lenyomnak a vízfelszín alá. De már egyre rövidebb időre fog tudni maga alá temetni az elveszettség érzése.
Már egyre kevesebbet fogsz rágondolni, egyre kevesebbet fogsz őrlődni. De ehhez az kell, hogy megengedd magadnak, hogy fájjon. Aztán pedig az, hogy aktívan iktasd ki magad a szenvedésből. Nem alkoholal vagy gyógyszerekkel. Menj el futni, jógázni, bokszolni. Tegyél meg bármit, hogy a magadnak legkevésbé ártó módon ki tudj szakadni a fájdalmadból, a rágódásodból. A sport vagy bármilyen kreatív tevékenység megteszi, amibe bele tudsz mélyedni.
Ha nem megy egyedül, akkor csináld azt a sportot közösen a barátaiddal. Keress egy csoportos edzést. Bármit, ami időről időre segít terelni. De ne a munka legyen a mentsvárat a szívfájdalmadra. Mármint ne a munkafüggőség. Az nem fog előrébb vinni.
Azonban az igen, hogy ha életed krízishelyzetére tudatossággal reagálsz. Úgy is mondhatnám, hogy töltsd meg tartalommal a fájdalmat. Transzformáld át. Tanulj valami újat. Ismerj meg új embereket. Kezdj el terápiába járni, dolgozni önmagadon. Fektess magadba, a saját jól-létedbe. Mélyedj bármilyen kétkezi tevékenységben. Egyszóval kösd le magad. És strukturáld az időd. Tudd előre, hogy a napod miből fog állni. Ne legyenek üresjáratok, és idővel az akut fájdalom elkezd csillapodni.
És majd szépen a megértés útjára lépsz, ahol már nem akarnád másként csinálni. Mert meglátod benne, hogy mennyit fejlődtél abban az életszakaszodban. És pontosan érteni fogod, hogy miért nem tudtad hamarabb elengedni.
