Egyszerűen csak élni akartam. Valóban ÉLNI! Nem túlélni. Innen indult minden.
Engedd meg, hogy bemutatkozzam
„Azt érzem, valami nem stimmel. De nem tudom, mi az.”
Ha ez a mondat ismerősen cseng, akkor lehet, hogy már te is próbáltál beszélni róla… De nem igazán hallottak meg.
Vagy megpróbáltad rendbe tenni magad, de közben csak még inkább elvesztél.
Sokan jönnek hozzám úgy, hogy valami elromlott – párkapcsolat, munka, test, önbizalom –
de a legnehezebb mégsem az, amit látnak mások…
hanem az a belső hang, ami nap mint nap azt kérdezi:
👉 „Ez lenne az életem? Tényleg ez az én utam?”
Baranyai Kata vagyok.
Coach, futóedző, jógaoktató
– de először ember.
Mindig is kíváncsi voltam másokra.
Arra, hogy hogyan lehet úgy beszélgetni, hogy abban ne csak szavak legyenek — hanem valódi megértés.
Ahogy nőttem, a testem is tanítani kezdett: glutén- és tejallergiám lett, ami arra kényszerített, hogy máshogy figyeljek magamra.
Ez lett az egyik első leckém az egyensúlyról: nem kontrollálni kell, hanem megtanulni együtt élni vele.
Elvégeztem az UESCA futóedző tanfolyamot, a Samadhi jógaoktató képzést, éveken át tanultam dietetikusoktól, és belemélyedtem a legfrissebb longevity és életmód-kutatásokba.
De valójában az a tudás vitt igazán előre, amit azokban a csendes, nehéz pillanatokban tanultam meg… amikor semmi nem működött.
Az Élet-Egyen-Súly nem egy program. Egy látásmód.
Nem arról szól, hogyan legyél „tökéletesen tudatos”, vagy mindig motivált.
Hanem arról, hogy hogyan figyelj magadra úgy, ahogy még talán soha senki nem tanított meg.
A hozzám fordulók legtöbbször valami ilyesmit mondanak:
„Újrakezdeném, de nem tudom, hogyan.”
„Szeretnék dönteni, de félek, hogy rosszul döntök.”
„Fogalmam sincs, mit akarok – csak azt tudom, hogy ez így nem jó.”
„Kéne egy kis nyugalom. Egy kis csend. Egy kis én-idő.”
A coaching nálam nem “tanácsadás”.
Ez egy olyan tér, ahol visszaveheted magadnak az irányítást.
Kinek szól az,
amit csinálok?
Ha elakadtál, és egyedül nem jutsz tovább.
Ha döntened kéne, de nem tudsz vagy nem mersz.
Ha kiégtél, és már nem töltenek fel azok a dolgok, amik régen igen.
Ha szeretnél önmagadra találni — újra vagy épp először az életben.
És különösen neked szól, ha valami miatt úgy érzed, hogy “nem vagy elég”…
Mert én azt hiszem: nem veled van a baj.
Csak még nem volt olyan közeged, ahol megérthetted volna magad.
Ha megszólítottalak…
Akkor valószínűleg van egy kérdésed.
Talán egy érzésed is.
Egy kis belső bizonytalanság, amit már nem szeretnél tovább cipelni egyedül.
🌱 Hívásra, nem megfelelésre hívlak.
Gyere, ahogy vagy.
És ha kicsit kíváncsi vagy még rám…
📚 Nagyon szeretek olvasni. A könyvek nekem nem csak információ, hanem lélektükör. Sokat segítettek abban, hogy megértsem magam – és másokat is.
🏃♀️ A futás számomra nem edzés, hanem terápia. Anyám halála után kezdtem el igazán komolyan futni. A gyász feldolgozásában is segített. Azóta is ez a biztos pont, ahová visszatérek.
🧘♀️ A jógát a futás mellé hívtam be az életembe. Mert ha csak hajtunk, előbb-utóbb lesérül a test – vagy a lélek. A jóga tanított meg megpihenni belül. Csendben lenni. Kapcsolódni.
🌅 Szeretem elcsípni a reggeli napsugarakat, és időt adni magamnak. Nem mindig sikerül. De újra és újra próbálom. Mert az önszeretet is gyakorlás kérdése.
🧠 Hosszú ideig túlteljesítettem. Mára megtanultam: a testem nem egy gép. Inkább társ. Ha figyelek rá, támogat. Ha elhanyagolom, visszajelez. Ezért tanulok ma is újra és újra ráhangolódni.
🍵 Szeretek leülni egy kávéval vagy teával, akár csak öt percre is. Emlékeztetni magam arra, hogy nem kell mindig rohanni. Néha az igazi haladás az, amikor nem csinálunk semmit – csak jelen vagyunk.
