Avagy egy jól megszabott keretrendszer sokkal több mint szükséges rossz. Tetszik vagy sem, de a modern kori életvitel számos aspektusból egy negatív spirál. Persze ezzel sokan tisztában vannak. Mások meg csupán csak vakon keringenek a saját „nem mókuskerekükben”.
A választás szabadsága megengedi, hogy mindenki úgy tegye tönkre az életét, ahogy szeretné. Veszélyes játék mondjuk, de kétségtelen nagyon sok legálisan, a társadalom számára elfogadott túlélési eszköz elérhető, amelyek bőven egészség károsítóak hosszú távon. Nem kell ehhez drogokhoz nyúlni.
Legálisan lehetsz munkafüggő – főleg, ha pasi vagy (mert ugye egy apa az széthajthatja magát) – ez a társadalom megítélésében sokszor egyenlő azzal, hogy felelősségteljes vagy. Megbízható, erős, állhatatos. Nyugodtan sorolj még fel egy rakás pozitív jelzőt. Csak, hogy a tested, az idegrendszered, a teljes szervrendszered, a hormonháztartásod nem lesz érte hálás. És mire észbe kapsz már lehet, hogy visszafordíthatatlanul legyilkoltad a tested. Nem kellene elmenni eddig a pontig. Jó lenne össztársadalmi szinte megérteni, hogy a túlzásba vitt munka ártalmas.
Merthogy ebből az lesz, hogy?
Túltolod a cukrot vagy a koffeint. Esetleg ezek kombinációját zsíros, sós rágcsákkal egészíted ki. Merthogy nincs erőd, energiád. Rosszul aludtál és amúgy sem az a plusz egy zacskó keksz fogsz osztani vagy szorozni.
Vagyis legálisan lehetsz kajafüggő. Ez magába foglalja cukor és/vagy ízfokozók által kiváltott függőséget. Ez utóbbiról még bőven keveset beszélünk. És a tudomány sem tud róla valóban eleget.
Lehetsz közösségi média függő. Ez is teljesen legális. Baromi sokakat érint – valamilyen szinten mind küzdünk vele – de szinte semmilyen társadalmi párbeszéd nincs róla. Holott a görgetés megeszi az idődet, köztudattan addiktív és rengeteg önbizalom hiányos egyén szorongásait kilőtte az űrbe. De ezeket nehéz nyakon csípni. Meg könnyen feltör az érzés, hogy nem számít az a plusz falat, az a még egy kis csapongás a neten, meg az a még egy átdolgozott hétvége.
Rossz hírem van. A legkisebb is számít. Pro és kontra. Számít, hogy elmész-e 5 perccel hamarabb aludni vagy sem. Nem egyből fog kijönni. Idővel. Valamiért az emberi élet tele van ilyen buktatókkal. Nagyon sok apró döntésünknek van következménye, de ez valójában csak évekkel, évtizedekkel később „bosszulja meg magát” – ahogy jó anyám mondaná.
De nem mondja, mert meghalt 64 évesen. Ő megpróbált tenni magáért. Csak hosszú távon nem tudott fenntartani egy valóban egészséges életmódot.
Ugyanis nem akarta elhagyni a negatív spirálba vezető szokásait. Mert az nem volt komfortos számára. És tudod miért tért vissza időről időre a testi-lelki egészségét elgáncsoló, de jól berögzült szokásokhoz?
Pofon egyszerű. Nem tudta a jó szokásait elég ideig fenntartani, ahhoz hogy valóban beépüljenek.
Az életmódváltás egy folyamat. A sikeresség számos ponton múlik azon, hogy túl akarod-e egyből terhelni magad. Nem tudsz egyszerre minden irányba változni. Azonban elindulhatsz egy úton, és szépen – a saját tempódban – lépkedhetsz a mérföldköveken.
És ez transzformáció lesz.
Merthogy, amikor elkezdesz jó szokásokat meghonosítani az életedben – reggeli meditáció, jóga, naplózás, elegendő alvás, minőségibb étkek – úgy lesz belső motivációd arra, hogy az életed minden területére kihasson a változás.
Ha elkezdesz edzeni, akkor idővel feléled benne a lelked mélyéről, hogy valódi étellel tápláld a tested. Nem fogod többé beérni gyorséttermi hamburgerekkel. De ehhez idő kell. A belső változások lassan zajlanak. Méghozzá személyre szabottan. Az, ami működött xy celebnél, az nem biztos, hogy nálad is fog. Vagy működne, de nem abban az arányban, mert a te tested máshogy kell finomra hangolni.
Amikor elkezded megtervezni a napot, akkor kreditet adsz magadnak a változásra. Egy jól felállított keretrendszerben megszabod, hogy mikor van a napodban helye az edzésnek, a legalább egy nyugodt étkezésnek, az elegendő alvásnak, a kikapcsolódásnak. Ezek segítségével az idegrendszered idővel elkezd támogatni.
Nem két nap után. Sőt lehet, hogy nem is két hónap után. Viszont ez esetben is kétségtelenül igaz, hogy a befektetett energia, idő, rendíthetetlen kitartás – sokszorosan megtérül.
