Rettegtem a FÜGGŐSÉGTŐL, de már rég benne voltam!

Az egész családom valamilyen jellegű függőségtől szenvedett. Sokáig nem fogtam fel persze, hogy miben vagyok. Egy gyereknek az lesz a normális, amit maga körül lát. A cigaretta és az alkohol jelenléte – számomra teljesen természetes jelenség volt.

Négy-öt évesen anyám karórájában és nyakláncában – egy nem meg gyújtott cigarettával, konyakos pohárba töltött alma lével a kezemben játszottam, hogy ha nagy leszek, akkor cigizni fogok és konyhakot (nem elírás) iszom mellé.

Voltaképpen figyeltek rám. Nem voltak a szó klasszikus értelmében elhanyagoló szenvedélybetegek a szüleim. A cigi nem égett. A konyakos pohárba szigorúan alma lé került. CSak, hogy ez a fajta vélt vagy valós figyelem nem védett meg attól, hogy időről időre megéljem a magamra hagyottság érzését, az érzelmileg elérhetetlenséget. Hiszen egy függő szülő nincs jelen.

És ez meghatározta a felnövés történetemet. Természetesen nagyon sokáig nem voltam tudatában a „bajomnak”. Egyszerűen csak el akartam kerülni a felmenőim sorsát. Nem ittam alkoholt, nem dohányoztam és véletlenül se nyúltam volna gyógyszerekhez. Merthogy anyám egy időben rácsúszott a nyugtatókra, altatókra és egyéb tudatot kikapcsoló szerekre.

Nem olyan rég részletesen meséltem az evészavarom történetéről a Magyar Hang – Mindenki függő műsorában. Még most is döbbenetes a számomra, ahogy éveken át nem fogtam fel, hogy a kaja és testedzés függőségébe keveredtem. Csupán csak azt vettem észre, hogy egy helyben topog az életem. Nincs keresetem (legalábbis érdemben). Nincsenek céljaim. És igazából semmi más nem érdekelt, mint hogy jól egyek és eleget mozogjak. Közben szaporodtak a félmaratonok, majd maratonok. Futóedző és jógaoktató lettem, de a belső motivációmat nem találtam.

Nagyon lassan kezdett csak összeállni a kép. Mert pokolian nehéz szembenézni a függőség tényével. Senki nem akar függő lenni. Ez nem egy választott út. Mégis elengedhetetlen első lépés a beismerés. Odaállni a tükör elé és magadnak bevallani: függő vagyok.

Nem akaratgyenge és még csak nem is selejt. Függő. Egy elveszett lélek, amit valami a bűvkörébe szorított. Senki nem tudja megtenni helyetted a beismerést. Mégis azt gondolom, hogy a család és barátok kényszerítő körülménye fontos. Jól tud jönni a jól irányzott külső nyomás. A falhoz állítás, ahogy ezt tette velem a férjem – szükséges rossz. Persze a döntés a kezemben volt. Mondhattam volna, hogy akkor kilépek a házasságból. És ez nem feltétlenül lett volna rossz, de mindenképpen egy másik út. És jelenleg nagyon hálás vagyok az akkori énemnek, hogy maradt és nem megfutamodott.

Fontos, hogy tudd…

Amit itt találsz – legyen szó testi-lelki egészségről, szokásokról, vagy életvezetési tippekről – mind inspiráció. Nem recept, nem parancs, és főleg nem garancia.

💡 Minden, amit megosztok, saját tapasztalatból fakad. Megélt pillanatokból. Olykor fájdalmas felismerésekből, máskor csendes rácsodálkozásokból. És bármennyire is igyekszem hiteles lenni – nem ismerem a te történetedet, a testedet, a jelen állapotodat.

Ezért kérlek: amit kipróbálsz, azt mindig a saját felelősségedre tedd. Figyelj a testedre. Hallgasd meg a lelked. Ha bármiben bizonytalan vagy, keress fel szakembert.

👥 És ha szeretnél mélyebbre menni – ha szükséged van rád szabott iránymutatásra, kérdéseidre valódi válaszokra –, akkor várlak szeretettel egyéni konzultáción. Ott valóban rólad szól minden.

🌱 Gyere, ahogy vagy. A tempód rendben van. És az első lépés lehet akár egy kérdés is…

Élet-Egyen-Súly Hírlevél

Kerülj közelebb a saját életed egyensúlyához

A feliratkozás gombra való kattintással elfogadod az adatkezelési tájékoztató tartalmát. 

Falásroham... és utána jön a bűntudat?

👉 Ingyenes, 5 perces hanganyag, amit elindíthatsz

amikor jön, amikor benne vagy,
vagy utána, 

hogy végre meg tudj állni, és ne ess szét fejben