Gondolkodtál már azon valaha, hogy milyen lenne az életed, ha szeretnéd a tested? Nem csak úgy immál-ámmal. Nem csak, akkor ha éppen „viszonylag” rendben lévőnek látod.
Nem, de nem ám. Úgy szeretni a tested, ahogy van. A benőtt szőrszálakkal, a hurkákkal, az esetleges striákkal, a nem tökéletes melleddel vagy az éppen (szerinted) túlméretezett orroddal. Igen tudom, hogy ez nem könnyű feladat. Azonban, ha elindulsz ezen az úton az olyan önbizalmat, belső erőt, önbecsülést fog adni idővel, ami szilárd bástyaként fog tovább létezni benned.
Miért fontos ez az EVÉSZAVAR vonatkozásában?
Nagyon leegyszerűsítve: minden evészavaros egyén alacsony önbecsüléssel él. Ez természetesen egyéni eltéréseket mutat, de az alap az egy. Már pedig az önbecsülés fejleszthető.
Hogyan fogj neki?
Állj a tükör elé és csak figyeld meg magad. Még csak az sem kell, hogy meztelen legyél. Elég, ha megállsz egyedül és megvizslatod magad, mintha külső – ítélkezés mentes – szemlélő lennél. Valaki, aki kívül-belül jól ismeri a tükör előtt álló személyt. Valaki, aki tudja, hogy mennyi kínlódáson, szenvedésen, vívódáson, fájdalmon van túl az a nő vagy éppen férfi. Mindent tud. Tudja, hogy nem LUSTA. Nem hanyag. Nem akaratgyenge. És most nézz bele a szemedbe egészen közelről. Mit látsz?
Még mindig nehéz a tükör előtt állni? Lehet. Ahogy az is meglehet, hogy eleredtek a könnyed. A tükör nem hazudik. Csak nem mindegy, hogy hova teszed a fókuszt. Nem azt kérem, hogy nem akarj változtatni a testen, ami adott esetben nem a legideálisabb a számodra. Csupán csak azt szeretném, hogy megérezed – a tested a nap huszonnégy órájában szolgál téged. Nem ellened, hanem érted dolgozik.
Ez az egyszerű gyakorlat segíthet elindulni azon az úton, hogy elkezd szeretni a tested. Nem kell belenyugodni a túlsúlyba, az evészavarba, az evésen kattogásba. Ugyanakkor elfogadni az aktuális állapotot az első lépés egy szabadabb, súlytalanabb, harmóniával telitettebb élet felé.
Hiszen az is a tested szeretete, hogy minőségi ételekkel táplálod. Az is gondoskodás, ha esténként egy jó könyvvel bújsz ágyba. Törődést jelenthet magad számára, ha nem habzsolsz, hanem élvezettel eszel. Lehet úgy? Lehet bizony. Lehet JÓL enni. De ehhez az kell, hogy elkezdj magaddal kapcsolódni. Megérezni, hogy mit szeretne a tested. Mi az, ami valóban jól esik neki. És mi az, ami voltaképpen kötelességtudat.
Ha az idegrendszered megnyugszik. Ha megérzi a tested, az idegrendszered zsigeri szinten, hogy jó kezekben van veled. Bízhat benned, mert nem fogod feleslegesen éheztetni. Nem fogod utálatos kardió programokkal kínozni. Nem fogod olyan ételekkel tömni – csak, mert cukor, zsír vagy éppen mindenmentes – mert azzal fogyni lehet.
Válaszd azt a mozgást, amit tudsz élvezni. Főzz olyan ételt, amit valóban szeretsz. A hangsúly a mértékletességen van. Nem az a lényeg, hogy keveset egyél. Az a fontos, hogy a tested-lelked-szellemed rendben legyen. Mert a változás így tud tartós maradni. Csak-és kizárólag, akkor lehetsz jól a testedben, ha a lelked kivirultan lélegzik benned.
Mindez nem kell, hogy egyik pillanatról a másikra menjen. A tartós változás idő és türelem szükségeltetik. Tudom, hogy nem annyira dívik ilyesmiket írni a mai rohanó világban. Tudom és értem. Mégis azt mondom, hogy megéri türelemmel közelíteni saját magad felé. Ígérem, hogy az önismeret utad minden egyes perce megtérülő befektetés lesz.
Ha pedig úgy érzed, hogy szeretnél elmélyedni magadban, akkor örömmel várlak személyes tanácsadásra.
