Úgy szomjazzuk az intim, lelki kapcsolódásokat, mint a sivatagi vándor a vizet. Mégis óriási hiánycikk. Lehet okolni a sok rohanást meg a felgyorsult világot, de sokkal inkább állhat a háttérben kötődési zavar, bizonytalanság és félelem, mint időhiány.
Természetesen a körülmények mindig és mindenkor remek kifogás gyárak lehetnek. De miért ne lennél BÁTOR és tennéd fel magadnak a kérdést – mitől félek?
Mi történne, hogy ha a teendőim és az elfuserált emberi kapcsolódások helyett magamat választanám. Magadat választani nem olyan egyszerű, mint ahogy az hangzik. Merthogy megszoktad a lelki nélkülözést. Azt, hogy alkalmazkodsz, nem mondasz nemet. Nem adsz hangot a csalódottságodnak, a megbántottságodnak és/vagy esetlegesen a fáradtságodnak. Pedig lehet, hogy ha elindulsz ezen az egyébként nem könnyű úton, akkor egészen „véletlenül” kevesebbszer fog rátörni az indokolatlan éhség, a sóvárgás, a nem tudom mi van, de ennem kell egy sütit hazafelé menet.
Ugyanis a LÉLEK egy olyan nagyszerű csoda, ami sokáig tűr. Csendben van bizonyos értelemben. Ugyanakkor mégis úgy képes „kínozni”, ahogy senki sem, ha nem vagy hajlandó meghallani a szavát. A belső feszültségek előbb vagy utóbb, de utat törnek maguknak. És van az a pont, amikor a kontroll már nem lesz a fegyvered.
Ahogy a tanácsadásaimban is elszoktam mondani: ha az evészavar, avagy étel, mint függőség szegődött társadul, akkor egy fokkal komplikáltabb helyzetben vagy, mint egy alkoholista. Hiszen az ételt nem lehet letenni. Nem mondhatod azt, akkor köszönöm szépen, de többet nem eszem. Így aztán nap nap után meg kell küzdeni a sóvárgás démonjával. Egészen addig, amíg a lelked ápolására nem fordítasz kellő minőségi figyelmet.
Nem olyan egyszerű, mint hangzik, de gyakorlással bele lehet jönni. És ehhez hatalmas előre lépés, ha képes vagy olyan értékes emberi kapcsolatok kialakítására, ahol nem kell szerepet játszanod. Ahol valóban az lehetsz, aki valójában vagy. Ha éppen ideges, akkor ideges. Ha kialvatlan, fáradt, nyűgös, akkor az. Azon barátságok az „igaziak”, ahol nem kel cenzúrázni a szavaidat. Azok a beszélgetések tudnak tölteni, amelyek spontán izgalommal teliek. Nem tudod, hogy mit fog mondani a másik, és azt sem, hogy te mit fogsz mondani, de szívből formáljátok a szavakat.
Figyeld meg, hogy milyen, ha valóban őszintén igyekszel kapcsolódni a környezetedhez. Haladj kicsi lépesekkel. Tökéletes odavezető út, ha reggel vagy este naplószerűen legyezed a gondolataidat, az érzéseidet. Mindent, amiről úgy érzed, hogy benned van. Nem szükséges, hogy irodalmi alkotások szülessenek. Az a fontos, hogy merj őszinte lenne magaddal. Kezd el írásban. Kezd el még ma, és meglátod, hogy kevesebbszer fogod kétségbeesetten feltépni a hűtőt, befordulni a sarka pékségbe.
