A halogatás nem visz előre, és ezt jól tudod. Mindennél jobban. Mégsem érzed, mégsem érted, hogy hogy hol és hogyan tudnál segíteni magadon. Ez azért lehetséges, mert a halogatás a szorongás becsomagolt változata. Álarcos, csendes, de mindent felemésztő parazita.
Előfordulhat, hogy túlzásnak érzed a szavaimat. Mégsem vonom vissza az állítást. Nem teszem, mert ezáltal a huzavona csak felerősödne. A halogatás mindannyiunk életében felüti a fejét.
Nem lehet megúszni, de lehet kezelni.
Szinten tartani. Megfogni a grabancát és „hasznot húzni” belőle. Hiszen maga a halogatás nagyon leegyszerűsítve annyit tesz: stresszel maga a feladat, majd stresszel az elodázás. És ez elkezd(het) belehajtani egy negatív spirálba, ahol teret kaphat az indokolatlan nassolás. A teljesen felesleges online vásárlás – megveszel valamit, amiről tudod, hogy sosem fogod hasznát venni – vagy éppen csak bambulod a netflixet.
„A halogatás gyakorlatilag önsebzés!”
Állítja Piers Steel, aki egy egész könyvet szentelt a témának. Találó ez a félmondat, ha belegondolsz, hogy hányszor és hányféleképpen fogadtad már meg, hogy nem hagyod az utolsó pillanatra a dolgokat, de aztán valahogy csak megtörténik veled.
A sötét verem egyszerűen nem ereszt.
Fontos, hogy megértsd: nem vagy vele egyedül. Sőt továbbmegyek: nem vagy hibás. Azonban a kezedre kötött ostorral csapkodod a hátad, és halmozod a nem előre vivő szokásokat. Nem fogod tudni egyből eldobni az ostort, de fokozatossággal fel lehet számolni a káoszt. Meghonosítani javadra váló szokásokat. És idővel eltűnik a képzeletbeli ostor.
Ezen folyamatnak a része, hogy elfogadod a türelmed a legnagyobb fegyvered.
Gondolhatsz úgy magadra, mint egy gyermekre. Vajon egy ötévesnek sem engednéd, hogy pihenjen, amikor látod, hogy fáradt?!
Dehogynem! Nem azt mondom, hogy akkor okvetlenül vegyél ki két hét szabit és utazz el a Kanári-szigetekre. (Pedig milyen jó is lenne, nem igaz?) Egy nyaralás csodálatos tud lenni. Azonban, ha az idegrendszered túl van terhelve, akkor nem minden esetben segít a passzív pihenés.
A halogatás mögött szorongás rejlik. A szorongást pedig lehet kezelni mozgással, meditációval, egészséges szokások bevezetésével.
Káosz helyett RELAX
Nem, amikor van rá lehetőséged. Nem csak, akkor amikor egészen jól vagy. Nem akkor, amikor éppen úgy érzed – most megteheted. Ugyanis a halogatás felszámolásához – a káosz megregulázásához – elengedhetetlen, hogy napi rendszerességgel adj kimenőt magadnak. Ez pedig azt jelenti, hogy napi 5 perc RELAX a minimum, amit megtehetsz magadért, a családodért, az álmaid megvalósulásáért.
Természetesen az a legjobb, ha a reggeli perceid indulnak egy 5 (!) perces – ugye, hogy az semmi? – nyugi zenével, szabadtánccal, a gondolataid leírásával, hálaadással a legapróbb dolgokért. Nem kell több a kezdéshez. És még az sem elvárás, hogy mindenképpen meditálj vagy jógázz.
A halogatás ellenszere nem az, hogy magadra pakolsz még több terhet. Nem azzal leszel előrébb, hogy egyszerre akarod leadni a vélt vagy valós túlsúlyodat, megváltani a világot, beindítani egy új vállalkozást, és mindeközben minta anyává, apává vagy szeretővé is akarsz avanzsálni egyszerre.
Tudom, hogy nehéz elképzelni, hogy ha nem csinálsz mindent TÖKÉLETESEN, akkor eljuthatsz valahova. Nem kérem, hogy feltétlen adj kreditet a leírt szavaimnak. Csupán csak azt javaslom, hogy adj egy esélyt magadnak. Tapasztald meg, hogy mi történik vagy éppen nem, ha naponta dedikálsz magadnak ÖT percet, ami CSAK rólad szól.
Nem állítom, hogy neked ez mindenképpen működni fog. Mert lehet, hogy nem. Nem vagyunk egyformák, és ez így van rendben. Az, hogy a jelen társadalmi norma, a szocializálódásunk mást mond – nos az egy dolog. Bármilyen elfogadhatatlannak is minősül a 21. század modern zajjal átitatott világában a különbözőség.
Ez nem baj. Ezt nem kell elnyomni. Egyszerűen csak kezd el megfigyelni, hogy NEKED mi működik stresszkezelésre. Mi az, ami az EGÉSZSÉGES szokások közül tényleg jól esik. Mert simán lehet, hogy az ücsörgős relax nem megy neked, de előfordulhat, hogy öt perc táncolás KIKAPCSOL. És tulajdonképpen azt keresed. A kikapcsolódást, azon pillanatokat, élvezeteket, amelyek egy picit le tudják halkítani a harsogó világ zaját.
